Tájékoztató a BSA kampánnyal kapcsolatosan
A BSA és az Adóhivatal egy megállapodást írt alá az év elején, amelynek két leglényegesebb pontja:
A: A szoftverek nyilvántartására vonatkozó ajánlás kidolgozása
B: A szoftver licenceléssel és az illegális felhasználás felderítésével kapcsolatos oktatás az APEH revizorok számára.
A számviteli törvény minden vállalkozás számára előírja a könyvvitelt, és azon belül a társaság eszközeinek nyilvántartását. A szoftver licencek is a vállalkozások eszközei közé tartoznak, így azok nyilvántartása – a számítógépekhez hasonlóan – kötelező. Van azonban egy lényeges különbség a számítógép és a szoftverek között. A számítógépek a vállalkozás tárgyi eszközeihez tartoznak, és ott kell nyilvántartani őket, míg a szoftverek – a nagy értékű szerződésekhez hasonlóan – az immateriális javak között kell szerepeljenek.
A szoftver licencek – lévén elég specifikus eszközök – nyilvántartására eddig nem volt egyértelmű állásfoglalás. Ezért volt szükség az APEH és a BSA által kidolgozott, számviteli és licencelési szempontoknak egyaránt megfelelő útmutatóra.
A kidolgozott állásfoglalás elsősorban a társaságok könyvelőit érinti, de mivel a könyvelés alapja a számla, ennek olyan vonzatai vannak, ami minden számítástechnikai eszközt forgalmazó kereskedőt érintenek. Az útmutató szerint a szoftverek esetében társaság könyveiben a szoftvereket egyértelmű azonosíthatóságuknak megfelelően szerepeltetni kell következőket:
-szoftver jogtulajdonosát (pl. Microsoft)
-szoftver nevét (pl. Windows)
-szoftver verzióját (pl. Vista)
-szoftver csomag vagy kiszerelés/funkcionalitás nevét (pl. Basic, Professional, Home, )
-szoftver nyelvi verzióját (pl. angol, magyar)
-szoftver egyedi azonosítóját (Product key, Serial number, amennyiben azt nem a felhasználó kapja meg az szoftver aktiválása során)
-szoftver teljessége (pl. teljes, vagy frissítés)
-szoftver licenc szám (alapesetben egy)
-szoftver licenc konstrukció (Dobozos, OEM, Mennyiség licencszerződés, stb.)/p>
Értelemszerűen a számlán is ezeknek az adatoknak kell szerepelnie.
B: A fentiekről valamint az illegális felhasználás felderítéséről, illetve annak adóügyi vonzatairól az APEH revizorok a nyár folyamán már kaptak egy átfogó oktatást, és ennek megfelelően a szoftvereket is bevonták a vizsgálatok körébe.
A fentiek legfontosabb adózási vonzata egy korábbi Pénzügyminisztériumi értelmező állásfoglalásban található meg, miszerint: ”a számítógéphez kapcsolódó értékcsökkenés elszámolására csak abban az esetben van lehetőség, ha a számítógépre csak jogszerűen (legálisan) megvásárolt szoftver került telepítésre, vagyis amelyről a vállalkozás a beszerzést igazoló számlával, eredeti licencszerződéssel, vagy esetleg a gyártó által biztosított, eredetiséget tanúsító bizonyítványokkal rendelkezik és amelyet az immateriális javak között könyveiben nyilvántartásba vett.”
A fentiek alapján, ha egy revízió során a társaság nem rendelkezik az összes könyvelésében szereplő összes számítógép vonatkozásában jogtiszta operációs rendszer és alkalmazás szoftverekkel (azt számlával nem tudja bizonyítani) akkor arra jogszerűen nem számolhatott el értékcsökkenést. Mivel ennek jelentős kihatása lehet az eredmény-kimutatásra, az revízió jelentős adókülönbözetet tárhat fel, annak minden következményével.
Ezért is fontos, hogy minden a számítógépre előtelepített szoftver szerepeljen a számítógép számláján, illetve a számítógép megvásárlását követően beszerzett szoftver (számlák, szerződések) egyértelműen a szoftver-nyilvántartási szabályoknak megfelelően kerüljenek lekönyvelésre.
A fenti megállapodás miatt a napokban BSA ismételten több-ezer társaságot keresett meg, és a Szerzői jogi törvényre hivatkozva bekérte a szoftvernyilvántartásukat. A jelenlegi szoftvernyilvántartó bekérő abban különbözik a korábbiaktól, hogy ezt a BSA már az APEH által is elvárt nyilvánítatási normákhoz igazította. Ezzel párhuzamosan egy hirdetési kampányban igyekszik felhívni a társaságok figyelmét a törvényi kötelezettségekre és egy esetleges APEH revízió következményeire.
Hogy nagyobb nyomatékot adjanak a szoftvernyilvántartó kampánynak, november elejétől az ország egész területét BSA munkatársak fogják járni, és felkeresik a megkeresésre ismételten nem válaszoló társaságokat. Várhatóan novemberben és decemberben az ország több településén is meg fognak jelenni a BSA felirattal ellátott BSA furgonok.
Kérdés: kell-e az OEM Windows/OEM Office-nak külön szerepelnie a számítógép konfiguráció számláján?
Erre a kérdésre az IT Business áprilisi címlap sztorija adja meg a választ, amelyben többek között megszólal az APEH elnöke is a témában. Az alábbiakban szó szerint idézzük, mint a leghitelesebb forrást:
„A számlázatlan formában történő kereskedelem a jövedelemeltitkolás, az adóelkerülés lehetőségét veti fel.
Ha a számlázási láncolat nem nyúlik vissza a termékek tényleges szellemi előállítójáig, a szoftverben megtestesülő szellemi munka eredetéig, akkor a gazdaság vérkeringésébe bekerülő számlák adózási szempontból fiktív számláknak minősülnek, amelyek nem adnak lehetőséget a számlákon feltüntetett költségek eredmény- és társaságiadóalap-csökkentő hatásának realizálására, és a kereskedelmi forgalom alapján elszámolható általános forgalmi adó érvényesítésére -- fejti ki Szikora János.
A továbbiakban várhatóan előtérbe kerül a számítógép-értékesítéshez kapcsolódó szoftvereladások vizsgálata is -- jelöl ki újabb ellenőrzési területet az APEH elnöke.”
Megszakítjuk adásunkat. Kapok néha ilyen leveleket, amiket mindig elfelejtek kinyomtatni, hogy rátekintve a nyűgös napokon vidámságot csempésszen a komor irodafalak közé. Remélem minden személyes adatot sikerült kigyomlálnom, ahol belenyúltam, ott dőlt betűvel jelzem. A többi változatlan.
2007. november 12. 19:17
Levél tartalma:
Üdvözletem!
Bocsi, ha zavarom levelemmel, de lehet, hogy fontos Önnek:
számitógép alk. importőrők vagyunk, /de egyéb más is beszerezhető TV, hifik, fényképezők stb, ami nincs a listában/, s szeretnék küldeni Önnek egy árlistát. Amennyiben az áraink megfelelőnek találja, ugy kérem hogy jelentkezzen, s megbeszéljük a szállitás feltételeit.
Heti 1 alkalommal szállitunk szerda, vagy. csüt. és az árut csütörtökön, ill. péntekenként veheti át. az Áraink nagyon jók, kérem nézze meg, s elnézést ha zavartam volna, telcsi számom o6-2o-xxx-xxxx, üdvözletem Xxxx Xxx
--------------
bocsi, de nem találom email cimet, nem tudok küldeni listát, xxxxcomputer@vipmail.hu a miénk, kérem hivjon jelentkezzen az áraink nagyon jók, nem akartam zavarni szép napot jó munkát üdv xxx
Alapvetően kétféle Ügyfelet ismerek: az egyik elfogadja, hogy a kapitalizmusban csak a növekedést fogadják el sikernek és ennek megfelelően olyan (IT) környezet tart fenn és fejleszt folyamatosan, ami a vállalkozása termelési képésségét fokozza. Ez az Ügyfél nem éri be félmegoldásokkal, célokban gondolkodik és nem pusztán műszaki paraméterek, hanem előnyök alapján hozza meg a megfontolt döntését.
A másik véglet az, amikor az Ügyfél elsősorban a kiadások mértékét szemléli és ezért következetesen a beszerzés pillanatában, a feladatnak még éppen megfelelő, legolcsóbb eszköz mellett teszi le a voksát. Sokszor megveszi a brand kinálat legalját, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de a csomagolástól nem lesz gyorsabb semmi. Ez a típus külön sértésnek veszi, ha az 5-6 éves számítógép meghibásodik, szó szerint kifulladásig használja az eszközöket, alkalmanként páros lábbal tiporja a szerzői jogokat (még mindig olcsóbb lemásolni egy szoftvert, mint megvenni). Fennhangon hirdeti, hogy egy magyar kisvállalkozásnak nincs lehetősége a fejlesztésre, a jogkövető magatartásra, Ő bizony ezt mind nem engedheti meg magának. Szerencsére téved.
Mi a különbség a bevezetőben bemutatott két Ügyfél között? Az első a használhatóságot és a használatot helyezi az első helyre, míg a második mindenáron birtokolni akar. Az üzleti hatékonyság és a jól megfogalmazott IT-statégia kapcsolatáról később lesz még szó, most általánosságban szeretném bemutatni a rendelkezésre álló finanszírozási formákat.
A IT-hoz kapcsolódó lízingnek négy fajtája ismert: zártvégű-, nyíltvégű-, operatív lízing (ez utóbbi tartós bérlet néven is fut) és a visszlízing. Mindegyik lízingre igaz, hogy 24-36, esetenként 48 hónapos futamidejűkek és hogy a tulajdonjog végig a finanszírozó cégnél marad. Amiben különböznek, az leginkább az, hogy ki fizet kinek, kié lesz az eszköz(park) a végén, mikor kell ÁFÁ-t fizetni és ki amortizálja az eszközöket a könyvelésben. A magánszemélyeknél domináns áruhitel és a vállalkozások által leggyakrabban használt Széchenyi kártya ebben a felsorolásban nem érdekes, szó szerint labdába se rúg.
Kezdjük a zártvégű lízinggel, amit már 0% önerő befizetése mellett is meg lehet lépni, viszont itt a futamidő megkezdésekor be kell fizetni a lízingelt eszközök értékére jutó teljes ÁFÁ-t, ami persze (ha olyan a cég, és miért ne lenne olyan) kapásból visszaigényelhető. A havi törlesztőrészleteket már nem terheli ÁFA! Az eszközök bekerülnek a cég könyvelésébe, amit rendesen lehet amortizálgatni (pedig még ki sem fizettük), ami kamatot meg felszámol a bank az költségként számolhatjuk el. Amikor elérünk a futamidő végéhez, "eszi, nem eszi nem kap mást" alapon a 0 Ft-ra amortizált eszközök tulajdonjogát is ránk ruházzák.
Nyílt végű lízing esetén picit más a helyzet: a futamidő végén csak akkor kerülnek a tulajdonunkba a lízingelt eszközök, ha igényt tartunk rá és ezt jelezzük azzal, hogy kicsengetjük a maradványértéket, ami jellemzően a teljes vételár 1-3%-a, de láttam már egyedileg elbírált 1 Euro-s szerződést is. A nyílt végű lízing elindításához 10% önerőt kell felmutatnunk, és csak az önerőre eső ÁFÁ-t kell előbb befizetnünk, majd visszaigényelnünk. A havi törlesztés során is mindig a fizetendő részlet arányában kell az állami sarcot bedobálni. Innentől kezdve mindenben megegyezik a zárt végű tesvérével (amortizáció, kamat költségelés).
Az operatív lízing (tartósbérlet) vidám mókának igérkezik, most ismerkedek vele közelebbről. Semmilyen módon nem látszik az eszköz a könyvelésben, a törlesztést mindenestűl, kapásból költségként írja le a könyvelő, és az ÁFÁ-t is a törlesztőrészletekhez mérten fizetgetjük. Indításához egyedi bírálat esetén 0% önerő is elég lehet, annak ellenére, hogy a standard ügymenetben 10-et emlegetnek. Ahol a legnagyobbat csavarják az ügymeneten: az Ügyfél a futamidő végén nem dönthet a megvásárlásról, de az eszközöket a finanszírozó értékesheti a szállítónak. Innentől a szállító dönti el, hogy kinek adja és mennyiért.
A visszlízing meredek dolog és komoly bizalmi viszonyt feltételez az Ügyfél felé és felől. Nagyjából úgy néz ki, hogy a szállító eladja a teljes garnitúrát a finanszírozó cégnek, aki bérbe adja - a szállítónak! Ezután a szállító állítgat ki a bérletre vonatkozó számlákat az Ügyfél felé, ha neki nem fizetnek mehet az asztalt verni, ha ő nem fizet a banknak, BAR listára kerülhet. Ha az Ügyfél és a szállító ilyen módon oldja meg a dolgot, a bérleti díjról egymás között körültekintően rendelkezzenek, mert gyakorlatilag bármeddig emelhető! Se a devizaárfolyam, se az alapkamat változása nem befolyásolja közvetlenül. Mégis szükség lehet erre a finanszírozási formára, ha például elsősorban nem a megvásárolt eszközökre, hanem a mellé nyújtott szolgáltatásokra koncentrálunk, amit a többi finanszírozási formába nem lehet igazán belegyógyítani, mert a finanszírozó banknál vizsgálják az eszközök reális piaci értékét is. Példaként lehetne említeni, hogy mondjuk dedikált szerver hostingot szolgáltatok, de az Ügyfél csak egy irányba szeretne fizetni, amibe beleérjük a szerver bérletét is. Az egész mutatvány végén - akárcsak a tartósbérletnél - a szállítóhoz kerül vissza az egész cucc.
Szóval az okos vállalkozó nem hitelből fejleszt, azt maximum az önerő befizetésére használja fel. De lehetnek a fentiek bármennyire kívánatos megoldások, mit kell ahhoz tenni, hogy hozzájussunk? Körülbelül semmit: minimum egy de inkább kettő lezárt üzleti évvel kell rendelkeznünk, a saját tőkénk legyen pozitív (nem összekeverendő a jegyzett tőkével), a finanszírozási igényünk haladja meg a nettó 500e (bizonyos cégeknél 200e) forintot, de legyen kevesebb, mint az éves árbevételünk 25%-a. Még csak nyereségesnek sem kötelező lenni, viszont sosem árt.
Az ügyintézés az első kapcsolatfelvételtől a teljes leszállításig nettó 7 millió forintig általában 2-4 napba is belefér, nem ritka, hogy egy óra alatt jóváhagyja a lízingcég a tranzakciót. A benyújtandó dokumentumok sem lepik meg a bürökráciával már két éve harcoló Ügyfeleket: kell egy aláírási címpéldány, fénymásolat az igazolványokról, utolsó lezárt év beszámolója, APEH nullás igazolás, meg az egy oldalas hitelkérelem. És hogy mit lehet finanszíroztatni: minden kézzel fogható önálló IT eszközt és hozzá szorosan kapcsolódó fityfenét. PDA-t, PC-parkot, notebookokat, szünetmentes tápokat, szervert, monitorokat, nyomtatókat... bármilyen mixben, ahogy az Ügyfél igényei kívánják. A szoftverek termékköre érdekes színfolt a palettán, ezt minden esetben egyedileg tudjuk megmondani, hogy mit lehet és hogyan.
Ez az a pont, ahol töredelmesen bevallom, hogy miért feszegettem folytatásos kisregényben (lásd első és második) a brand gépek témakörét: aminek van rendes gyártói weboldala és egy valóban reálisan megállapítható piaci értéke, azt lehet finanszíroztatni. Az alkatrészekből összeállított gépet (pedig egymaga volt 750 nettó a csöppség) pedig több helyről is visszadobták. Alkatrészeknél ugyanez a helyzet, hiába lízingelne valaki 10 db félprofi VGA kártyát, nehéz lesz átvernie.
Szerintem már alig várjátok, hogy a következő postban elkezdjek számokkal dobálózni.
Az egyértelműség kedvéért muszáj leírnom: azzal senki nem jár rosszul, ha otthonra minőségi, válogatott alkatrészekből vesz PC-t. Azt sem mondtam, hogy a brand PC-k minden tekintetben jobbak az összeszerelt gépeknél, viszont vannak vitathatatlan előnyeik, amit a vállalkozások számára tartogatnak. Valamint szeretném leszögezni, hogy bármelyik sarki PC-boltban dolgozhatnak értelmes, a szakmájukat magas szinten művelő szakemberek.
Beszéltünk arról, hogy egy nemzetközi multi által szállított gép mögött sokkal biztosabban találunk majd elérhető szakszervizt, globális alkatrészellátással és tudásbázissal (persze az ügymenet néha hagy kivánnivalót maga után). Valamint szó volt arról is, hogy nem kell szívbajosnak lenni, ha brand gyártóktól származó gépparkunk felett kicseréljük a beszállítót / üzemeltető rendszergazdát, hiszen mástól is megkaphatjuk pontosan ugyanazt.
Ahogy a kommentek között is rávilágítottam: gyártón belül is vannak termékkategóriák, amin belül elég nagy lehet a minőségi szórás. Ennek egyik oka, hogy a gyártók piacszerzését darabszámban és nem pénzben számolt bevételben mérik, ezért kénytelenek lefelé nyitni. Erre a legideálisabb csatorna a retail (madaras teszkó, hülye azért nem vagyok) ahol olcsó, saját márkanéven futó - de általában egyszerűen átszitázott - termékek nyomott áron történő értékesítésvel higítják fel a piaci eredményeket. A több helyre pozícionált termékkategóriák között nem csak az ár a különbség, hanem a megcélzott felhasználási terület is. Vegyük az Acert - aki az ABC elején van és sokat fejlődött az elmúlt időszakban a gyártási minőség és a támogatás terén - jelenleg három féle notebook-ot árul: Extensa, Aspire, Travelmate. Ezek közül egyedül a Travelmate az, ami mellett egy vállalkozásnak érdemes letennie a voksát. Remek és csinos gép az Aspire, de teljesen másra való. Az Extensa pedig leginkább olcsó :)
Nagy általánosságban elmondható, hogy a retailekben található kínálatot otthoni felhasználóknak szánták (még akkor is, ha nem az ElektroVilág szórólapján találkozunk vele), a vállalkozások számára valódi termelőeszközökké konvertálható eszközökért szaküzlethez érdemes fordulni. (Jut eszembe Acer: szóljatok majd rám, hogy írjam le a "pickup and return" helyszíni garancia tapasztalatomat.)
De ne kanyarodjunk el teljesen a témától, a kérdés változatlanul az, hogy milyen előnyőket tud felmutatni egy brand gyártó neve alatt futó gép a saját működésére igényes vállalkozásoknak?
Nemzetközi tapasztalat: az, hogy "vettem egy xxx notebookot, és teljesen meg vagyok vele elégedve" ez örvendetes, de nem statisztikai alap. A brand gyártók a termékfejlesztést követően - többnyire a megfelelő régió igényeire finomhangolt termékekkel - megkezdik az olcsó tömeggyártást és a piac beterítését. A multik sikereinek egyik titka (és ezt bármekkora vállalkozásnak érdemes fejben tartania), hogy felismerték és következetesen alkalmazzák azt a szabályt, hogy "amit nem tudsz mérni, azt nem is irányíthatod". Ezeken a mérésen keresztül a garanciális okokról is bőven kapnak vissza adatokat, amit egyrészt felhasználnak a termékfejlesztésben, másrészt menedzsereket küldenek az híd alá aludni, ha a mutatók elszabadulnak, mert a garancia = veszteség a részvényeseknél. A Dell a következő módon gyakorol nyomást a beszállítókra: ha a gyártás során például az alaplapról kiderül, hogy hibás, kiszerelik, bevágják a veszélyes hulladékok közé és zokszó nélkül visszaszámlázzák. Semmi konténernyi garizgatás (ami sokszázezres-milliós gyártás során statisztikai alapon is összejön), felesleges fuvarköltség, idő. Szóval legyetek nyugodtak affelől, hogy egyik alkatrészgyártónak sem éri meg gagyit beszállítani. Viszont árat csökkenteni kell, verseny van! Ezért hozta létre pl. az ASUS is az Asrock-ot: a márka presztizsének megtartása mellett szigorúan mérési alapon lesik a szorgos kínai menedzserek, hogy meddig bírja a 3 dollárcenttel olcsóbb kondenzátor, képes-e megfelelni a tervezett élettartam-elvárásoknak. Ez a téma talán egy önálló post-ot is megérmel később.
Rajongok az immáron 15 éves ThinkPad-ekért, valószínűleg a legidőtállóbb rusnya formatervezés az IT világában. A konzervatív forma nem csak érző áramköröket rejteget, hanem lehetővé teszi, hogy az akármekkora cégünk imidzse kifelé egységes legyen több modellcikluson keresztül is. Persze elkezdhetünk az alapján is gépet-monitor vagy akár notebookot vásárolgatni, hogy éppen mi a legjobb vétel, mi akciós, mi a legolcsóbb vagy éppen a legjobb teljesítményű. De akkor már legyünk következetesek: vegyünk ugyanígy cégautót, asztalt, széket, szekrényt, irattartó mappát, mindent! És három év múlva nézzük meg azt a kuplerájt, amit összehordtunk! :) Az egységes irodakép mind a kifelé kommunikációban, mind a munkatársak kellemes környezetének megteremtésében segít. Látogassatok el nyugodtan egy olyan céghez, ami a kínai gazdaságot megszégyenítő ütemben fejlődik és számoljátok össze, hány gyártó számítógépeit látjátok! Olyanok is indulhatnak a játékon akik favágás közben elvesztették néhány ujjúkat, de azokat a cégeket előre zárjuk ki a vizsgálatból, ahol csak azért 200%-os a növekedés, mert a múlt hónapban csak egy TV-t adtak el, most meg hármat.
A megfontolt ajánlatkérők jellemzően két hétig elemezgetik a bekért ajánlatokat, majd holnaputánra szeretnének mindent. Milyen gyorsan lehet beüzemelni egy komponensekből összeszerelt PC-t és mennyi idő alatt egy megfelelően kiválasztott, Windows-zal előtelepített brand PC-t? És mekkora lesz a különbség 10 gép esetén? Emeljük a tétet, legyen 50! Egy brand PC-gyártónak jellemzően több (3-4) hazai disztribútora van, cikkszám alapján be lehet azonosítani az ugyanolyan terméket és fel lehet vásárolni a teljes mennyiséget. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jellemzően 30-50 db-os megrendelést is kulcsrakészen ki lehet szolgálni a rendelés leadásától 1-2 napon belül, az estek 99.99%-ában további driver- és kompatibilitási gondok nélkül. Melyik IT-vezetőnek, vagy kisebb cégnél a feladatot ellátó lokál rendszergazdának ne simogatná meg a fejét az ügyvezetés, hogy az új fiókiroda/telephely kinyitása minimális időt vett igénybe, az oda felvett emberek azonnal nekiállhattak termelni? Az különbözetet bőven visszahozza az ezen időszakban produkált árbevétel.
A következő post áttételesen kapcsolódni fog a témához, ránézünk a finanszírozás témakörére.
Előző bejegyzésemben, a Mondom szerver... téma köré születtek igen értékes hozzászólások (is), amik arra késztettek hogy megpróbáljak kicsit mélyebbre ásni.
Amit talán már az elején kellett volna jeleznem: nem pult mögött álló számtech-bolti eladó vagyok, hozzánk az utcáról sem lehet betévedni. Jellemzően nem az otthoni végfelhasználókat szolgálom ki, hanem a kis- és középvállalkozásokat. A kinálatom a közismert komponens-forgalmazókkal összevetve csak nagyon csekély átfedést mutat, kizárólag márkás, "brand" termékekkel foglalkozom. Ez az Ügyfeleimnek, a cégemnek és nekem is jó. Az okokat hosszan tudnám sorolni, de úgy gondolom elég, ha most csak az Ügyfél oldalán jelentkező előnyökre fókuszálok.
Szép és jó dolog a saját sokévnyi tapasztalatunk felhasználásával gépet építeni, de egy komoly üzleti felhasználónak a megszerzés csak az egyik paraméter, sokkal fontosabb a későbbi támogatás, üzemeltetés. Ez alatt nem csak azt értjük, hogy ha gond van a géppel, ki kell szállni helyszínre és meg kell patkolni (ami mint tudjuk egy jó hardveresnek max. 4 óra).
Tegyük fel, hogy a különböző online piacterek hatására az árharcot következetesen felvállaló Pistike HW Bt. nem tud elég tartalék tőkét felhalmozni és a nyári uborkaszezon végén, két év vergődés után végleg lehúzza a rolót. Az addig leszállított gépek - lehettek akármilyen jók és egy brand géppel összevetve akármekkora árelőnnyel bírtak a vásárlás pillanatában - pénztemetővé válnak. Mivel nincs hely, ahova a meghibásodott alkatrészt visszavihetnénk, ezért baj esetén erősen sanszos, hogy újat kell majd venni. Mivel a kétkezi vállalkozó Ügyfél a napi üzletmenet mellett nem csapja fel az asztalra gépet, hogy elkezdjen önerőből hibát detektálni, valószínüleg nem kevés szervizdíjat fog fizetni az első telefonkönyvben látható számítástechnikai cégnek (örülök, hogy nem A betűvel kezdődik a nevünk), és nem kell hozzá túl szélsőséges eset, hogy egy kiszállási díj is felférjen a számlára. Ezt a játékot egészen addig lehet játszani, amíg a használt eszközök üzemben vannak.
A brand előnye ebben az esetben: biztonság, gyártó által támogatott szakszerviz (persze sok esetben nem tökéletesek, de végszükség esetén a gyártói kapcsolatokon keresztül lehet rájuk nyomást gyakorolni), akik nagy valószínűséggel holnapután is elérhetőek és teljesen függetlenek az eladó cégtől.
De ne legyünk ilyen borúlátóak: Pistikének pörög a bolt, az frissen elsajátított kereső-optimalizálási fogásoknak és a versenyképes áraknak köszönhetően három műszakban termelik a kiváló, válogatott alkatrészekből összeszerelt gépeket. Mivel a volumen elég nagy, de a rajta realizált árrés a verseny miatt kicsi, Pistike jó érzékkel megáldott cégvezetőként szolgáltatási portfólióval bővíti a kínálatot: átalánydíjas karbantartást, helyszíni hibaelhárítást kínál a céges Ügyfeleknek. Az Ügyfelek kapnak az alkalmon, hiszen maximálisan elégedettek a kiváló ár/érték arányú gépekkel. A történet szempontjából lényegtelen, hogy Pistike eladja a jól menő céget és a szinvonal hanyatlásnak indul / nem bír egyszerre ennyi dolgot kontrollálni a napi tűzoltás mellett / rossz kézzel nyúl bele a szervizes kolléga kiválasztásába, stb. Előbb vagy utóbb - ez az élet rendje - valamelyik Ügyfél nem fog többet kérni a kapcsolatból és szerződésben rögzített módon elköszönnek egymástól. Mivel a támogatás párszor megmentette a céget a bajtól, ezért az okos Ügyfél ehhez feltétlen ragaszkodik a későbbiekben is és új partner után néz. Rátalál Pistike közvetlen versenytársára, Józsikára és aláírják a szerződést. Az előzőhöz hasonló helyzet könnyen előállhat: vajon Józsika szeretne Pistike szervizében ácsorogni a garanciális alaplappal? Milyen járulékos költségeket jelenthet ez a későbbiekben a cége működésére érzékeny Ügyfél számára, ami akár hátrányos díjszabás vagy folyamatos "mondtam, hogy a sz*r ez a gép" miatt kiesésekből összállhat?
A helyzet majnem ugyanaz, mint az előbb, de az előny picit árnyaltabb: szabad döntés. Egyik szerződő szolgáltató partner sem érzi frusztrálva magát, ha a szakszervizhez fordul és a géppark ismeretében előre tudhatja, mire számíthat. De ennél sokkal fontosabb az, hogy a szolgáltatást bárki nyújthatja, az Ügyfelet nem lehet erőszakkal semmelyik kiskereskedőhöz leláncolni.
A lista még koránt sem ér véget, de nem akartam egyszerre túl hosszú post-ot írni.
A folytatásig várom konstruktív hosszászólásaitokat!
És most reklám! A cikk címe valójában az egyik nagyon kedves beszállítóm, a DTK Computer Hungary jelmondata.
Mindig jót derülök, amikor az Ügyfél a hozzáértő ismerősre hivatkozva precízen bediktál egy nagy rakat felsőkategóriás alkatrészt és mikor a végén - csak a saját lelki békém érdekében - visszakérdezek, hogy "mire lesz használva?" válaszul azt kapom: "szervernek"
Ilyenkor felsejlik életem legnagyobb csalódása, amikor szerver üzletág vezetőként meglátogathattam a hazánkban piacvezetőnek is bátran mondható hostingcég "szervertermét". Azóta is felsírok néha éjszakánként, csak úgy tudnám jellemezni: Codegenya-kiállítás. De minden rosszban van valami jó: oda már végre eljutott az Ügyfelek többsége, hogy a tápon nem érdemes spórolni
De miért is gondolják azt az Ügyfelek, hogy egy erős PC befogható szervernek (ami alatt most nem a Gizike gépét értem, csak mert megosztotta az USB-s nyomtatót)? Mert felcserélik az ok-okozatot. Nem azért nevezünk szervernek valamit, mert csupa jónevű alkatrészből összeállt egy brutális vas, hanem a bővíthetőség, a redundancia, a menedzsment és a rendelkezésre állás miatt. Az, hogy erősebb a vas az csupán szükségszerű, mégiscsak többen fogják egy időben használni.
Néhány dolog, amit egy szervernek tudnia kell:
- ECC azaz hibadetektálás és -javítás. Két bitnyit felismer, egyet javítani is képes. Az IBM Chipkill ennek a négyszeresével birkózik meg, ha rendesen meg van rámolva egy szerver memóriával, akkor az egyik modulról akár le is reszelhetünk egy memória chipet. Kiabálni fog, hogy fáj neki, de a user a kliense mögött észre sem veszi.
- Hűtés. Felejtsd el a csodálatos alu-réz világítós ventilátorokat. Egy rendes szerverben a processzoron csak egy borda van, amin keresztül szabályozott légcsatornában fújják át a levegőt, ami hűti a merevlemezeket, a memóriát és minden mást is. Ezek már a középkategóriában is jellemzően redundáns, hot-swap ventilátorok. Vagyis nem áll meg az élet, ha az egyik megszűnik, menet közben cserélhető minden gond nélkül. Igaz, ilyenkor olyan sebességre kapcsol, hogy ipari füldugó kell a közelben tartózkodáshoz.
- bár még vannak mutatóban fixre szerelt HDD-vel gépek, de egy igazán jól felépített szerverben ami csak lehet, az menet közben is cserélhető. A HDD-t már mondtam, a ventilátort említettem, ha dráma van a 64 bites PCI-X-es kártya csere (storage kontroller, multiportos gigabites hálókártya, SCSI vezérlő) akár életet is menthet.
- Bővíthetőség. Két darab procihelytől már senki nem esik hanyat, de nem árt, ha HDD-k és memória terén van még hova nyúlni. Alapelvárás a 8GB RAM-ig bővíthetőség, de nem sokkal drágább hosszútávon egy 32GB-ot fogadni képes modell.
- redundancia, redundancia, redundancia. Nem lehet elégszer és eléggé. A rendes rendszergazdák nem vesznek szervert redundáns táp nélkül és ha lehet mindenből legyen legalább kettő a gépben.
- menedzsment. Ez megérne egy külön misét. A legtöbb rendes szervert, ha kap egy 5V-os standby feszültséget, távolról be lehet kapcsolni és le is lehet állítani. A hőmérsékletek (jó sok szenzor), a ventilátorok fordulatszáma már a belépő szintű szerverekben is monitorozható, a KVM-es megoldások általában felárasak.
- rendelkezésre állás, garancia. Egy szervert kevesebbszer kapcsolnak ki-be élete során, mint amennyiszer egy héten fogat mos az átlagpolgár. Megy 3-4-5 éveket minimális leállásokal. Ez az a pont, amit az otthoni felhasználóknak szánt alkatrészek nem fognak bírni.
A garanciát pedig lehet fokozni, lehet olyan szerződést is kötni, amivel 4 órán belül bármikor elhárítják a helyszínre kiszálló szakik a hibát. Persze nem kevés pénzért.
- operációs rendszer. Ide kell a Linux, nem a mobiltelefonokba :)
Kedvenc apróságaim:
- Memory sparing, mirroring. Vagyis kvázi a memóriát is RAID-be csaphatjuk. Spare esetén akár egy egész banknyi memória is kifújhat, a rendszergazdán kívül senki nem fog tudni róla.
- Az új IBM xSeries szervereken nincs előlapi bekapcsoló gomb. Gondolom azért, nehogy a zajártalomtól szenvedő éjszakás takarító műszak kikapcsolhassa.
- Hihetetlen mi minden bezsúfolható egy 2U rackes házba: 8 processzormag, 48GB memória, 8 db HDD, két táp, négy bővítőkártya és egy belső szalagos mentőegység.
Ti mit használtok szervernek?
A jó ég mentsen tőle, hogy pont itt, pont most és pont Nektek akarjak bármit eladni, de megosztom veletek az alábbi infót: sepregetés közben a kedves beszállítóm talált még 3 db nullkilométeres OKI C3300n színes hálózati LED-nyomtatót a raktár hátuljában.
Röviden a speckók:
Nyomtatási sebesség: 12 színes oldal/perc, 16 mono oldal/percFelbontás: 1200x600 dpi; ProQ2400 Első nyomat: 12/15 sec Memória: 32 MB
Emuláció: GDI (Windows host based) Környezet: Windows
Papíradagoló: 250+1 lap
Papír súly: 64–203gr
Csatlakozás: USB 2.0, 10/100 hálózati kártya
Duplex: kézi
Papírtovábbító egység élettartama: 50.000 oldal
Beégető egység élettartama: 30.000 oldal Toner élettartam: 1.000 oldal
Fényhenger élettartam: 20.000 oldal
Havi terhelhetőség: 35.000 színes oldal
Ez most 48.700 Ft + ÁFA-ért fogható, számlával, 3 év garral. Ezt pont a listaáram fele.
Akinek kell, most sikítson. Már csak kettő... :)
Kereskedőnek lenni néha kifejezetten nem egyszerű. Amikor az embert elkezdik felkészíteni a feladatra, a sok féligazság mellett, mint például, hogy "az Ügyfél az Isten, mert nála van a pénz", olyan is elhangzik, ami valóban fedi a valóságot, megmásíthatatlan alapigazságként tölti ki későbbi mindennapjainkat, ezzel kelünk, ezzel fekszünk... és nagy valószínüséggel ettől lesz az első hátfali infarktusunk is.
A legigazabb alaptörvény, hogy "az Ügyfélnek mindig igaza van". Aki nem képes ezt elfogadni, annak tényleg nem érdemes ezt a szakmát választania, sokkal stresszmentesebb munkák is vannak a világon, olyanok mint pl. milliomosnak lenni, vagy a kecskepásztorkodás, ki hova születik. A stressz onnan jön, amikor az Ügyfél igaza nem esik egybe a mi igazunkkal. Tényleg pár mondatban, a konkrétumokat direkt eltorzítottam, az alábbiakban a mai felettébb kellemetlen szituáció:
Visszatérő Ügyfél - sokadik sokgépes szállítás gyanánt - bejelentkezik, hogy akkor most kellene még 20 gép. Mivel a kapcsolat gyanúra nem ad okot, ezért kap egy ajánlatot, most már odafigyelősebben, lássuk mit tudunk utólagos banki utalással. Ügyfél emeli a tétet 40-re, majd 60-ra viszont a szállításokat ütemezve, 5 nagyjából egyenletesen elosztott részszállításra bontva kéri. Minden egyes lépcső újabb kör kedvezmény, a végén már térdig letolt gatyában állunk. Az Ügyfél ügyes, látszik, hogy nem ma kezdett el mennyiséget vásárolni. Szeretjük az öntudatos Ügyfeleket, nélkülük egyszerű droidmeló lenne az egész.
Ügyfél tehát az első ütemezésben, az általa megjelölt határidőre megkapja a kért mennyiséget, az elvárható minőségben, házhoz szállítva, utalásos számlával. Délelőtt - derült égből a villámcsapás - Ügyfél megragadja a levelezőklienset, ír egy olyan levelet, hogy "Köszi a szállítást, de közben nekem is lejjebb kellett mennem az árral, ezért kerestem és találtam egy olcsóbb forrást, ezúton nem tartok igényt a többire. Köszi mindent, ha kell még valami, szólok"
Ilyenkor kell mantrázni a fent kiemelt mindenek felett álló alapigazságot, kimenni a friss levegőre és elszámolni a legutóbbi számla bruttó végösszegéig, mielőtt az ember természetéből fakadva olyat írna le, hogy az Ügyfélnek még a székháza is belepirul. Az alapvető gond nem abból van, hogy azt a - tegyük hozzá impozáns - hétszámjegyűt nem az én kasszámba fizeti be, hanem hogy piszkosul kellemetlen helyzetbe hozott a beszállítóim előtt. Ugyanis 15 darabott vett 60 darabos áron. Innentől magam maradtam és próbálom helyrehozni a csorbát, nehogy az ügyet a beszállítóimnál dolgozó - tisztelet nekik, mert iszonyat empatikusak és rugalmasak - kontaktjaimon verjék le. Jellemzően ők is alkalmazottak, akiket a betermelt profit alapján monitoroznak, a következő vásárlásaim során alapáron fogok vásárolgatni, nem úgy, ahogy a sok éves kapcsolatunk engedné, hogy a jogalap nélküli kedvezményt kiegyenlítsem.
Próbáltuk finoman helyrebillenteni az ügyet, de mivel úgy nem ment, durván meg semmi értelme, ezért megköszöntem, hogy minket válaszottak eddig, sajnálkoztam, hogy nem volt az árcsökkentési igényről semmilyen korábbihoz hasonló kommunikáció és bizakodásomnak adtam jelét, hogy a későbbiekben is megtisztelnek minket azzal, hogy hozzánk fordulnak, ha már eddig is elégedettek voltak.
Az Ügyfélnek mindig igaza van: igaza volt, amikor tőkeerős, megbízható beszállítót keresett és minket választott és biztosan igaza volt, hogy puszta számszerűségi megfontolásból kérdés nélkül lecserélt minket. Igaza volt végig, csak döntési szempontjai változtak és egy bizonyos pont után már nem lehetett változtatni rajta. Persze lehetne keményen a tökére lépni, perre menni, Igorral (és az ő baseballütő-pitbull felszerelésével) helyszínre kivonulni, különbözetet számlázni, mert írásban megrendelte, de se átvenni, se kifizetni nem fogja. Annyit meg nem ér az egész. El kell fogadni a helyzetet, akkor is ha fáj.
(Hozzátartozik az ügyhöz, hogy pontosan tudom, honnan veszi majd meg és mennyiért, és miután az új beszállító megtudta, hogy most a piacomba tapostak, szörnyen rosszul kezdték érezni magukat ők is.)
Nem szeretem az ilyen win-lost szituációkat, de attól még vannak.
A kereskedő az ideje nagy részében árajánlatokat ír, de ha szerencséje van és kiutaltak neki egy asszisztenst, akkor szempontokat állít össze, kiosztja a feladatot és csak a készre formázott ajánlatot ellenőrzi. Ami néha tovább is eltart, mintha elejétől a végéig saját maga csinálta volna... Sok ajánlatot legyártani néha elég idegölő és monotonnak tűnhet, főleg akkor ha valaki kellően szűk portfólióra specializálta magát (pl. csak notebook-okat ad el).
Ha az alábbi tanácsokat megfogadjátok, egy esetleges beszerzésnél nem csak rövidebb válaszidőre számíthattok, de nagyobb valószínűséggel közelebb áll majd a kapott ajánlat az eredeti elképzelésetekhez is. Ennyivel kevesebbet kell vele dolgoznotok, amíg a főnök asztalára kerül. Ráadásul egy jól megfogalmazott ajánlatkérés egyben finom utalás is: akármilyen szutykot ne akarjál ránk sózni, mi sem ma kezdtük a szakmát ;)
A lentebb bemutatott szempontok alapján épül fel egy jó árajánlat. Jó választ elsősorban jó kérdésre lehet adni.
1. Ki az ajánlatkérő?
Ha magánszemélyként kéritek, akkor nem kötelező, de nekem személy szerint feláll a szőr a hátamon, amikor a rendszergazda @gmail.com címről levelezik velem, hogy aztán az ajánlat készhezvételét követően a szemembe vágja, hogy az ő multicégük azért kicsit nagyobb kedvezményt szokott kapni máshol. Nekem is egyértelmű, hogy az egyenlő elbírálásban részesülő ügyfelek között vannak "egyenlőbbek", ezért ha valóban oda fajult a dolog, hogy ajánlatot kértek, vállaljátok büszkén a cégeteket! Jobb feltételeket kaphat egy weboldallal rendelkező, több éve üzemelő, jó referenciákkal rendelkező cég, mint akihez csak egy mobiltelefonszám van és székhelyét egy istenháta mögött faluban jegyeztette be a 3976. helyrajzi számra. Célszerű az ajánlatkérésbe minden publikus elérhetőséged megadni, tíz esetben nyolcszor a kereskedő - ha jól végzi a munkáját - fel fog hívni, hogy a fő csapásvonalak mentén egyeztessen Veled.
2. Mire kérsz ajánlatot, mi az elérendő cél? Fogalmazd meg az igényeidet!
"Szeretnék egy notebook-ot venni 200.000 Ft-ig". Ez is jó megközelítés, csak kezelhetetlen. Bruttó vagy nettó az a kétszáz? Sokkal szerencsésebb, ha ilyenekkel állsz elő: "2 kg alatti, saját VGA-val rendelkező, Core2Duo-s, 14"-os (nem sub) notira van szükségem, maximum 200.000 + ÁFÁ-ig, szóba jöhet Fujitsu-Siemens, Acer és ASUS". Erre már 2-5 jó válasz van, és nem 80 rossz, amit úgysem fog senki hiánytalanul leírni. Mégsem mondhatja a kereskedő a főnökének, ha megkérdezik tőle, hogy mit csinált az elmúlt két napban, hogy "kiajánlottam egy notebook-ot".
2/B, majdnem 3: van-e konkrét típus, cikkszám? Hol hallottál róla?
Hihetetlen nagy segítség, de nem kötelező. Ha tudod a pontos típust, vagy a gyártói cikkszámot, akár telefonban is tudnak választ adni, olyan egyszerű megtalálni a keresett infót. Ha ezt tudod prezentálni, máris a kereskedő szíve csücske leszel, magabiztos Ügyfél, aki magától is tudja, mi a jó neki. Persze nem árt jelezni, hogy értelmes alternatívákra is vársz javaslatot, sosem jó a kereskedő kezét teljesen megkötni, mert akkor válaszolgató droiddá válik :o)
Saját érdekedben vasalj be a kereskedőn mindent: pontos műszaki leírást, gyártói weboldalra mutató linket, garanciális időtartamot. Ezek elég konkrét, kézzelfogható dolgok, tisztázzátok az elején, ne fussatok felesleges köröket.
A "hol hallottál róla" azért lehet fontos, hogy 1.konkrét promócióra vetődve keltették fel az érdeklődésed 2. tegnap este olvastad az akihabaranews-on, hogy kapható. Előre szólok, a 2. esetben nem fog már holnap a polcon állni, várj türelemmel, addig foglalkozz hasznos dolgokkal, pl. alapíts családot.
3, de tényleg: hány darab?!?
Komolyan, ez a legfontosabb kérdés, hiszen mennyiségi vásárlással lehet a legkönnyebben kedvezményekhez jutni, mégis mindenki rendszeresen elfelejti. Konkrétan megtörtént eset, hogy visszahívom az Ügyfelet, hogy hány PC-ről van szó? Tizenhat, mondja. Akkor remélem nem gond, ha az alacsonyabb áron fog az ajánlatban szerepelni...
A kereskedő ilyenkor nem csak a hasára üt, hogy "na jó, legyen 10% kedvezmény", hanem a beszállítóitól kapott kedvezményeket adja tovább. Gyakorlatilag ugyanazt a játékot játssza, mint az ajánlatkérő Ügyfele - Te - csak abban a szituációban ő is átáll a pult túloldalára. Pontosan ezért kérj pontosan annyi darabra ajánlatot, amennyit ténylegesen meg is fogsz venni. Szinte biztos, hogy ha 10 darabra kaptál árat, akkor egy darabra nem fogod mosolyogva megkapni.
Ha végül mégsem kapsz kedvezményt, akkor vagy nem értél el kritikus volument (tápkábelből nem sok a tíz darab, de szerverből már igen), vagy a kereskedő alkalmatlan a munkaköre ellátására.
4. Fizetési igény
Ez valahol összekapcsolódik az előző pontokkal: megmondtad ki vagy, megmondtad mit szeretnél és főleg hogy mennyit, jöhet az erőből politizálás! A kereskedő eddig örült, most fog csúnyán gondolkodóba esni. Érdemes közölni az elvárásokat, preferenciákat, de egy új kapcsolatfelvételnél nyugodjunk bele, hogy ha nem olyan az általunk képviselt cég, nem szakad egyből a nyakunkba a 30 napos banki átutalás. Ráadásul a kereskedő úgy fog gondolkodni, hogy "megvan rá a pénzed, nem? Akkor miért akarsz Te 30 napra fizetni?"
(Privát hülyeség, hogy az átutalás lehetősége nálam nem a volumennek, hanem sokkal inkább a gyakoriságnak szól. Szívesebben adok olyannak, akivel kéthetente találkozunk és csak aprópénzől beszélünk, mint aki egy piszoknagy projektet próbál egyből úgy átnyomni rajtam, mintha már évek óta jópartneri viszonyban lennénk. Persze azért jók ezek a szabályok, hogy mindig egyedileg felülbíráljuk.)
5. Mikor lesz döntés, meddig kell garantálni az árakat?
Ha valaki úgy hív fel, hogy flotta beszerzését tervezi, akkor nem mindegy, hogy mikorra kell elkészülni az ajánlattal és mikor kerül a döntéshozók elé. Mivel az IT piac erősen függ a dollár és Euro árfolyamától, ezért nincs az az épeszű kereskedő, aki 14 napos vagy annál hosszabb érvényességű ajánlatot adna ki a kezei közül, jelentős tartalékok és/vagy árfolyam kikötés és/vagy ajánlati kötöttség kizárása nélkül.
A lejárt ajánlatra hivatkozva valószínüleg nem fognak egyből megrendelést elfogadni, hanem precízen újraszámolják. Ha túlságosan rákészültél, és fél év alatt sikerül a döntést meghozni, akkor előlről kell kezdened - Neked is, a kereskedőnek is.
Ha hosszú a várható döntési idő vagy csak költségkeretet próbálsz összaállítani, akkor inkább Tájékotató ajánlatot kérj. Akkor mindenki pontosan tudhatja mire számítson.
6. Mennyi idő van a döntés után a szállításra?
Nem mindegy, leginkább az árak szempontjából sem. Az, ha 30 múlva hirdetsz nyertest és egy napja van leszállítani, az elég meredek, bár pontosan ezt látjuk a közbeszerzésben is :) Ha 1-3 napon belül kell, akkor raktárról kell a megfelelő eszközt megtalálnunk, ha ráér 3-4 hétre, akkor ott sokat lehet nyerni. A volument tovább tolva a kereskedő beszállítójánál (nagyker/disztribútor/importőr) - ahol sok-sok pici kereskedő pumpálja befelé a sok-sok volument - kontérnyi rendelések jönnek össze, amit kedvezmény formájában mindenki szépen továbbadhat. Ráadásul ami rendelésre jön, az tuti bolt, nem kell sokat raktározni, tologatni, kerülgetni, nem áll benne a cég pénze, mindenki boldog.
Tehát átgondoltság, türelem és volumen. Nagyjából ennyi a titka az egésznek.
"Az Ügyfél az isten, mert nála van a pénz"
Körülbelül ez az első mondat, amit megpróbálnak beleverni a kereskedő-tanoncok fejébe. Amióta a piac keresletiből kínálativá alakult és beköszöntött a megváltó kapitalizmus, azóta az Ügyfelek is magukévá tették a fenti idézetet. Ennek megfelelően minden shoppingolási körút, vagy kapcsolatfelvétel előtt mélyen a tükörbe néznek, megsimítják apró színes papírfecniktől és/vagy plasztikkártyáktól dagadó pénztárcájukat a farzsebükben, párszor elismétlik a bűvös mondatot és csak ezután vetik be magukat a piac dzsungelébe vadászni.
Aztán mivel mindenki egy téves, óvódás szintre lebutított mondatot próbált alkalmazni a való életben, számos probléma keletkezik. Az Ügyfél a vásárlást befejezve otthon dühösen fórum-topikot nyit, blogot regisztál, üzenőfalra ír az IWIW-en, ajánlott levelet ír a Fogyasztóvédelemnek és az esti vacsora alatt is marokra fogja az kenőkést, hogy bizony ezzel fogja először kipróbálni a Vészhelyzetben látott gégemetszést, ha még egyszer összeveti a sors azzal a nyamvad, lehúzós, csalárd, álnok kereskedővel.
Hol lehetett a probléma? Mindkét oldal tudta mi az alaptétel, mindketten észben tarották, valahol mégis homokszem került a gépezetbe. A kereskedő a szakmabeliekkel sztorizik, az Ügyfél pedig boldog-boldogtalannak elmondja, hogy hogyan járt pórul. Persze mindenki puszta jóindulatból.
A definíció, az alaptézis, aminek adott szituációban megpróbált magára alkalmazni, alapvetően hibás. Az rendben van, hogy érzékelni vagy érzékeltetni akarjuk az alany fontosságának a súlyát, csak a kijelentés nem veszi figyelembe, hogy milyen kapcsolatot is ápolunk az égiekkel. Ha hiszünk is bennük, vétkezünk ellenük, ráadásul tudatosan, tervszerűen, remélve a megbocsátást: A***h nem látta, I****n könyörületes, majd meggyónom, majd megbánom, még tíz imamalom, elzarándokolok a...
Szerintem az Ügyfél: Vendég. Olyan, akit szívesen látunk szívesen viszont, és Ő is úgy érzi, legközelebb is el szeretne jönni hozzánk. A találkozás, eszmecsere alapvetően két ember között zajlik egy adott problémáról, feladatról, annak csak egy mellékes tényezőnek kell maradnia, hogy a Vendég zsebében pénz lapul, az mindig csak bonyolítja a dolgokat. A Kereskedőnek alapvetően azt kell elérnie, hogy a Vendége elégedett legyen a vendéglátással és legközelebb is megtisztelje őt a látogatásával. Ha legközelebb elhozza a haverjait és egy remek "házibuli" keveredik ki a dologból, akkor új kihívás elé kerül a Vendéglátó: meg kell felelnie az egész vendégseregnek és ezen keresztül keményen meg kell szolgálnia az Ügyfele belé vetett bizalmát. Ahogy a klasszikusban is olvashatjuk: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél"
A képzeletbeli vagy a valós tárgyalóasztalanak két fele van, ezért az Ügyfélnek is érdemes hasonlóan hozzáállnia a dolgokhoz. Célszerű arra törekednie, hogy szívesen látott vendéggé váljon, hogy legközelebb is az Őt megillető legpazarabb ellátásban részesülhessen. Vendégségben például nem illendő kritizálni a házigazda nejét, lehányni a petúniát és külön bejelentés nélkül ott aludni a kanapén...
Ti milyen Ügyfelek vagytok?
